Mit adtak nekünk a rómaiak? – Számadó Emese előadásáról

Írta: Nász János

A Brian élete című már-már klasszikusnak mondható film parafrázisát idézve kezdte meg Számadó Emese az előadását az öko-esték sorozatunk márciusi rendezvényünk nyitó mondataként. Mit adtak nekünk a rómaiak? Többek között a higiénia a közegészség klasszikus civilizációs módszereit. Így a vízvezetékrendszerek kiépítését, csatornázást, közfürdőzés lehetőségét, szemétszállítást, szennyvízkezelést, és többek között a természetgyógyászat megannyi eljárását.

Az előadás első részében Számadó Emese, aki a komáromi Klapka György Múzeum igazgatónője, régész-múzeológus számos példával, képpel illusztrálta a római örökségünk idevonatkozó eseményeit. Például a városi higiéné tekintetében a szennyvíz elvezetését a kővel kirakott közlekedési utak alatt irányították az áramlást a fő csatornába az úgynevezett cloaca maximába. A feltárások szerint a Szőnyi-Brigetioi katonaváros gyűjtő csatornarendszerének folyását a Dunába terelték be. A városokat, településeket vízvezeték hálózattal látták el, melyek vízét a közeli forrásokból, tavakból, víznyerőkből nyerték ki és hidraulikus úton szállították, vagy a föld alatt, vagy áthidalva a szintkülönbségeket emeletes fedett építményeken aquaduktokon keresztül sokszor több kilométer távolságból. Brigetio a tatai medencéből kapta így a vizet és még a 15. században is működött ez a szállítórendszer. A víz tárolására ciszternákat, földalatti tárolókat építettek. A közösségi 20-30 fős WC-k, kőből épültek és nyilvánosak voltak, és az alattuk folyó vízzel öblítették ki. Az illemhelyek üzemeltetőit megadóztatták és innen eredt a pénznek nincsen szava kifejezés is. Tisztálkodásra is nagy hangsúlyt fektettek. Számos közfürdőt építettek, külön a férfiaknak és külön a nőknek és csak papucsban tiszta lábbal léphettek be oda. Papucsra azért volt szükség, mert padlófűtéssel melegítettek és az alatt vezették be a hőforrások vagy a melegített vizeket. A termálvizeket gyógyításra is használták, mert a test mellett a szellemi fejlődésnek nagy fontosságot tulajdonítottak.  A fürdők kulturáltak és komfortosak voltak. Sportesemények és könyvtárak is helyet kaptak az épületeikben. Tisztában voltak a vizek gyógyító erejével és a hatásuk szerint használták az ízületi, bőr és egyébe betegségek gyógyítására. Külön fürdőztek a beteg és egészséges emberek. A szauna, az iszapfürdőzés, a tusolás, az ivókúra mind ismert és használt és közkedvelt volt ebben a korszakban. Későbbiekben szó került az akkori szemétkezelésre és szemétszállításra. A hulladékot, a szerves, organikus maradékot az utcákra kidobálták, de voltak erre olyanok alkalmazva, akik összeszedték és kivitték a város szélére, és amit újra lehetett hasznosítani komposztálták. Róma szélén, a használaton kívüli olajtároló amforákból egy hatalmas dombot képeztek, amely mintegy 50 millió darabból állhatott és 36 méter magas volt.

Fotók: ifj. Gyüszi László

Nagyon hasznos és információkban gazdag ízelítőt kaphattunk 2019. március 20-án a József Attila Megyei és Városi Könyvtár Népház úti könyvtárunkban, amik bővítették ismereteinket erről a korról. A rendezvényünket a Nemzeti Kulturális Alap támogatása segítette.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük