Ora et labora – A szerzetesrendek ökológiai érzékenységéről

Írta: Nász János

Szeptember 18-ai öko-esténk előadójaként Bartók Gertrud helytörténész kollegánk tartott előadást a szerzetesrendek ökológiai érzékenységéről és tevékenységeiről. A természettel való harmonikus együttélés nem csak egy divatos dolog, hanem jelen van a Földön azóta, amióta az ember itt megjelent.

Számos oka lehet annak, hogy a szerzetesrendek története a múlt kevésbé ismert területét képezi. Nem csak a múltjukról tudunk keveset, még a jelenüket sem igazán ismerjük. Pedig tevékenységükkel nagyon sok olyan értéket hoztak létre, adtak a világnak. Ebben a természetesség nagyon is hangsúlyos. De mi is a szerzetesrendek lényege? A világtól való elvonulás, de nem kivonulás; az Isten szolgálata és az ehhez igazított életmód, napirend. A mai napig ismert rendek két jelentős reguláját Szent Ágoston és Szent Benedek foglalta írásba, melyeket talán a bencés körökben lehet legteljesebben tetten érni.

Bartók Gertrudról Horváth Szabolcs készítette a fotót

A napirend egyik legfontosabb eleme az ima, amelyet rendtől függően napi 7-8 alkalommal, 2-3 óránként szükséges gyakorolni, mintegy negyed és félóra időtartalommal. Az imák közti időszakok pedig a tevékenykedés, munkálkodás terminusai, így a tanításé, iratok másolásáé, földművelésé. A rendeknek tulajdonában birtokok, szerzetesházak, monostorok és kisebb-nagyobb földterületek állnak, belső kertek, gyümölcsösök, tavacskák is tartoznak hozzájuk. Ezek gondozása a teremtés dicsőítése, csodálata mellett az öngondoskodást és önellátást is jelenti. Másrészt a közösségi lét nagyon fontos eleme a szerzetességnek, így nincsenek személyes tárgyaik, nem birtokolhatnak semmit. Az elhordott ruhát is oda kell adniuk a szegényeknek. Odafigyelnek az egészséges életmódra, hiszen úgy tartják, hogy a test Isten temploma és a szerzetesnek küldetése van, nem lehet beteg. A pihenés is fontos, így például az ebéd után kötelező a pihenő, és egy könyv olvasása e közben kívánatos. Az írás és olvasás ismerete, a klasszikus műveltség megszerzése alapvető, hiszen ógörög, latin műveket olvasnak, másolnak, illetve a gazdálkodásnál, levelezésnél, kapcsolattartásnál alapvető ezek tudása. A test fenntartása megköveteli tőlük a helyes táplálkozást, amely nem lehet hivalkodó. A böjti időszakot kivéve a zöldségek és gyümölcsök mellett a szárnyasok, halak fogyasztása játszik jelentős szerepet. A sör és bor, majd a pezsgő készítését, a gyümölcsfák oltását, szemzését, nemesítését, az élelmiszerek sokféle tartósításának módszereit nagy részben nekik köszönhetjük. A fűszernövények és gyógyfüvek nemcsak a táplálkozást, de a gyógyítást is szolgálják. A nyomásos földműveléssel megelőzték a termőföldek kizsigerelését, és kerülték a monokultúrák kialakulását. A változatos és tápláló, saját maguk által előállított, saját használatra szánt élelmiszerek mind az ép testben ép lélek elvét követték. A tartósítás, a sózás, füstölés, szárítás, lepárlás mind arra szolgáltak, hogy a téli időszakban is megfelelő tartalékokkal rendelkezzenek. Mivel a gyógynövények kiszárítása során csökken gyógyhatásuk, ezért kikísérletezték, hogy alkoholos kivonatukkal hatásuk megőrizhető. Ezek voltak a mai tinktúrák előzményei, az első gyógyszerek, az „élet vizei”. A kakukkfű, fűzfakéreg mixtúrák a mai gyógyászatban is ismeretesek és használják őket. Iskolákat és ispotályokat tartottak fenn, ahol tanítottak, gyógyítottak és továbbadták a tudásukat. Azt tartották, hogy az embert körülvevő természetet az Isten adta nekik, hogy rácsodálkozzanak annak gyönyörűségére. Éppen ezért nem rombolhatja azt öncélúan senki, mert nem a miénk a világ, hanem Istené. Ránk bízta, hogy vigyázzunk rá, gondoskodjunk róla és lássuk meg benne a teremtés megannyi csodáját.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük