Természeti értékeink: a fenntartható erdő és vadászat

Írta: Sári Aliz Imola

2016. november 28-án könyvtárunkban már a 66. öko-est került megrendezésre, amelyet Mohácsi Domokos, a Duna-Ipoly Nemzeti Park polgári természetőre tartott. Természeti értékeink: a fenntartható erdő és vadászat című előadása remekül illeszkedett az öko-estek sorába. Előadónk hivatásos természetőr és madarász révén széleskörű ismereteket adott át erdeink nagyvadjairól és a vadászat mibenlétéről.

Hazánkban öt nagyvadfaj vadászható: a muflon, a vaddisznó, a gímszarvas, a dámszarvas és az őz. Az őzet, valamint a gím- és dámszarvast az agancsuk révén tudjuk megkülönböztetni. Az agancsok növesztése, elhullatása és színe a dámszarvasra és az őzre egyaránt jellemző. A gímszarvasbikák ágas agancsot viselnek, amelyet minden évben elhullatnak, majd újat növesztenek az agancsrózsából. A fejlődő agancsot háncs borítja, amelyet ledörzsölnek a fákon, amikor a növekedés befejeződött. Az elhullajtott agancsoknál látható a vérerek megmaradt hálózata. Színükből következtethetünk az állat élőhelyére. Ha a színe sötét, az állat tölgyes erdőben élt, mivel a tölgyfa csersavat állít elő, és ennek hatására lett sötét az agancs. Ha sárgás színű, akkor azt bükkösben veszítették el. A bükkfa ugyanis gyantát állít elő, amellyel sárgásra színezi az agancsot.

A gímszarvasbikák vadászidénye szeptember 1-től október 31-ig, míg a teheneké szeptember 1-től január 31-ig tart. Elterjedési területük a Dunántúl, azon belül is Zala -, Somogy -, Tolna – és Baranya megyék mocsarasabb területei. Hazánk méltán lehet büszke gímszarvasainkra, hiszen egy 16 kg-os magyarországi gímbika agancsával a világ 3. helyén állunk.

Nász János bemutatja Mohácsi Domokost. Fotó: Sári Aliz Imola

A dámszarvas elterjedési területe hazánkban Somogy -, Baranya -, Tolna -, Pest -, Szabolcs-Szatmár-Bereg – és Békés megye. A vadászidény a bikáknál október 1-től november 30-ig, a teheneknél október 1-től február utolsó napjáig tart. A dámbika agancsformája lapátszerű, “dámlapátnak” is nevezik a szakmabeliek. Mindazonáltal nem minden bika növeszt tökéletes agancsot. Amennyiben a dámszarvas agancsának széle nem szépen fogazott, hanem csorbult, akkor azt a vadat kilövik, nehogy öröklődjön ez a genetikai rendellenesség.

Mindkét fajnál jellemző, hogy szaporodási időszakban a bikák alig esznek, így nem ritka az 50-60 kg-os súlyvesztés. Míg a gím- és a dámszarvas testfelépítése erőteljes, addig az őzé karcsú és kecses. Agancsa kevésbé látványos és elágazó, mint a szarvasoké, inkább vékonyabb és felfelé törekvő. Hangja az ugatáshoz hasonló, ezért könnyen megkülönböztethető szarvas rokonaitól. Az őzbak vadászidénye április 15-től szeptember 30-ig, míg az őzsutáé október 1-től február utolsó napjáig tart.

Magyarországra a muflont a 70-80-as években telepítették be. Ez egy vadjuhfajta, amely nem hullajtja szarvát, hanem folyamatosan növeszti csiga alakban. Amikor akkorára nő a szarva, hogy az már zavarja, akkor letör belőle egy darabot. A szarván megjelenő fekete csíkok – az évgyűrűk – mutatják, hogy mekkorát nőtt az idény alatt. A muflon élőhelyét tekintve kedveli a sziklás, kopárabb területeket. Hazánkban a Mátra, a Bükk, a Zempléni-hegység, a Börzsöny és a Dunántúli-középhegység nyújt ilyen életteret. A vadászidény a kosoknál szeptember 1-től február utolsó napjáig, a jerkéknél szeptember 1-től január 31-ig terjed.

Hazánk erdeiben elterjedt nagyvad a vaddisznó, amelynek kanjai egész évben vadászhatók. A kocákat januárban, februárban és novemberben megkímélik ettől, mivel ebben az időszakban zajlik az ellés és a kismalacok felnevelése.

A magyar vadászat a német − osztrák típusú vadásztechnikát és ruházatot vette át. Ennek megfelelően a felszerelés puska, távcső, kürt és kés. A vadász társa valamilyen vizsla-féle kutya. A vadat gyalogosan közelítik meg, és nem lóháton hajtják fel, mint az angolok a beagle fajtájú vadászkutyákkal.

Szokás, hogy a vadászat végeztével, miután a kutya megtalálta az elejtett vadat, egy terítéket készítenek. Tűlevelekkel körbe kerítik az elpusztult állatot, majd jelzőtüzeket gyújtanak, és vadászkürttel elbúcsúztatják. Ezzel a tiszteletüket nyilvánítják ki az elejtett jószág felé.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük