Csupaszív és csupazöld Bajna – Olvasótábor, 2016.

Írta: Nász János

2016. július 11. – 16. Bajna, Katona István Alkotóház

A József Attila Megyei és Városi Könyvtár sikeres pályázati tevékenységének köszönhetően 2016-ban immár negyedik alkalommal kerülhetett megrendezésre a környezetismereti-környezetnevelési tábor, mely szerves részét képezi az intézményünk küldetésnyilatkozatában közzétett ökológiai elkötelezettségünknek és társadalmi felelősségvállalásunknak. A környezettudatosság, a fenntarthatóság, a természetvédelem fontosságának elmélyítése a táborban részt vevő fiatalok gondolkodásában idén is eredményesnek bizonyult, melyet – a programok száraz felsorolása helyett – a táborlakók élménybeszámolója igazolhat a legjobban.

Kiemelt kép: Kilátás az Őrhegyről. Fotó: Nagy Ádám

Július 11. hétfő – első nap

Megérkeztünk bajnai táborunkba, az Alkotóházba. Ezt egy régi parasztházból alakították át alkotóházzá, de úgy hogy az eredeti jellegét a modernizálás és a komfortosabbá tétele mellett megőrizze. Az udvarunkról gyönyörű kilátás nyílt a Gerecsére. A hulladékfákból megépített padok és asztalok mellett két hatalmas fenyő árnyékában hűsölhettünk. A falu központjától pár száz méterre volt a szállásunk. Szembetűnő volt, hogy szemetet, eldobott hulladékot sehol nem láttunk. Nem győztünk csodálkozni azon sem, hogy a helyiek, – beleértve a község felelős vezetőit, a helyi könyvtárost, a Bajnai Zöld Tündéreket, (akik egy civil környezetvédő egyesületet képviseltek) és a helyi embereket -, mennyire szívélyesen fogadtak bennünket.

Első napunk nagy hőségben telt el, ami felhívta a figyelmünket arra, hogy a klímaváltozás nemcsak a napi hírekben szereplő téma, hanem a saját bőrünkön is érezhetjük. Az időjárás szélsőségeiről beszélgetve arról is szót ejtettünk, hogy a környezetünk megóvása nagyon fontos, ugyanakkor az emberi, közösségi kapcsolataink megőrzése is lényeges egyre elidegenedő világunkban.

Az ismerkedés után megbeszéltük a táborozásunk tematikáját. Ki-ki kiválaszthatta a maga fáját, és gondolatban örökbe fogadhatta. Létrehoztuk egy különálló kis előadóteremben az öko-klubunkat, amelyet az esti csillagászati előadásra fel is avattunk. Az MCE Amatőr Csillagászklub képviseletében Moczik Csaba tartott előadást a világegyetemünkről. Ezt követően, amikor az est leszállt, kimentünk az udvarra, és a gyönyörű csillagos égen először szemmel, majd távcsövekkel is megfigyelhettük az égi látványosságokat. Szerencsés időnk volt, hiszen a kristálytiszta levegőben az est főbb csillagcsoportjai: a Göncöl, a Sarkcsillag és a növekvő Hold mellett láthattuk a vörösen hunyorgó Marsot, az oldalán álló Szaturnuszt és a fényesen sugárzó Jupitert. Ritka esemény az, hogy egyszerre három bolygó áll ilyen közel egymáshoz, jól láthatóan. Most fogtuk fel igazán azt, hogy mennyire gyönyörű és csodálatos bolygón élünk, és az a dolgunk, hogy vigyázzunk rá.

Július 12. – második nap

Ma délelőtt egy új erőpróba vár ránk: megismerkedni Bajna értékeivel, környezeti adottságaival. A három csoportvezető (Mikolasek Zsófia, Nagy Ádám és Nász János) vezetésével, ám segítségük nélkül kellett a falu értékeit felfedeznünk. Kalandunk előtt tájékozódási pontként, egy összefoglalót olvastunk fel közösen Bajna történetéről. Majd a település központjában lévő térkép és a csoportoknak feltett kérdések segítségével kellett megtalálnunk a helyeket és ökológiai érdekességeket. A feladatot mindannyian megoldottuk.

A délutáni hőség elől fenyőfáink alá menekültünk, és az energiák közül a melegre való tekintettel a tűzenergiát választottuk ki. Arról beszélgettünk, hogy mennyire fontos volt a tűz az emberiség történetében és a civilizáció fejlődésében. Megújuló energiaként a napkollektorról, a napenergiáról beszélgettünk. Alkotóházunk tetején is találtunk egy ilyen rendszert, amivel a használati meleg vizet állítják elő.

A csendes pihenőt követően gyerekcsapatunk padokból és téglákból, agrofólia és locsolócső segítségével egy gyorsan összeállítható, működőképes medencét épített, ami az egyszeri hűsölésre kiváló volt. Este pedig ebből a medencéből locsoltuk meg a már kókadozó fáinkat, meg a kiégés előtti gyepet az udvaron.

Az est fénypontja a táltos dobolás és körtánc volt. Lutring Beatrix és Lengyel Mór Géza segédletével hívtuk az őseink szellemét, és a négy elem áldását kértük minden emberre, aki csak él a Földön. Mindenki kapott egy dobot vagy természetes anyagokból készített csörgőt, és eggyé váltunk a természeti és kozmikus világgal. A tábortűznél népdalokat énekeltünk és megköszöntük a fénynek, a tűznek azt, hogy meleget és világosságot ad. Még megünnepeltük este egyik táborlakónk szülinapját tortával, majd nyugovóra tértünk.

Július 13. szerda – harmadik nap

Ma Esztergomba és Párkányba kirándultunk. A hajnali esőtől a levegő egy kicsit lehűlt, így ideális körülmények adódtak a kiránduláshoz. Csaknem egy órai utazás után a történelmi belvárost néztük meg. A Széchenyi téren a Babits-szoborról és a költőnek a városhoz fűződő kapcsolatáról is kaptunk ismertetőt, majd a Bibliotéka felé vettük az irányt, ahol a 13-14. századból származó, kézzel írott kódexek is találhatók. A Liszt-szobornál megállva megtudhattuk azt, hogy a Bazilika felépítésének, felszentelésének ünnepére ő komponálta meg az Esztergomi misét. A Vízivárosba érkezve, kívülről megcsodáltuk az Érseki Palotát, ahol egykor II. János Pál pápa is tartózkodott, majd a levéltár épületét, és a Keresztény Múzeumot. Ballagásunk közben beszéltünk a vízenergiáról, hiszen Esztergom létrejöttét a víznek, a folyóknak köszönhette. Így lett kereskedelmi, közlekedési és igazgatási csomópont.

Az ebéd utáni pihenőnk egy részét a Reanimátio Házban töltöttünk. Ez egy olyan fenntartható épület, amelyet az önkormányzattól kaptak használatra művészek, akik saját művészi elképzelésük szerint festették ki kívül-belül. Az épületet kulturális és közösségi célokra tartják fenn, és egy közhasznú alapítvány működteti. Valamikor lepusztult épület volt, amit közösségi összefogással mentettek meg, élesztettek újra, vagy – ahogy a művészek fogalmaztak -, lelket adtak neki. Zárt udvarában egy gondosan művelt japánkert található. A ház berendezése is sokak által pusztulásra ítélt, de általuk felújított bútorokból áll. Például a pihenésre szolgáló kerti padot használt sílécekből állították össze. Felhívták a figyelmünket arra, hogy ha az emberiség jobban megbecsülné a használati tárgyait, sokkal kevesebb nyersanyagra, természeti erőforrásra lenne szüksége, és persze energiát is spórolna, hiszen a feldolgozás rengeteg energiát emészt fel.

Ezt követően átmentünk a Dunán, a Mária-Valéria hídon Párkányba, amely egykor Esztergom parkos-erdős elővárosa lehetett. Képzeletben összekötöttük a két várost. Innen megnéztük az esztergomi panorámát, fotóztuk a környezetet, majd megnéztük Sobieski János törökverő, lengyel hadvezér szobrát.

Az elég fárasztó napunk zárásaként a táborban Bud Spencerre emlékeztünk egy filmjével: Én a vízilovakkal vagyok. Róla közismert, hogy kiváló természet- és állatvédő volt.

Július 14. csütörtök – negyedik nap

Ma egész délelőtt az ökofilm-forgatókönyvünkön dolgoztunk, mivel az időjárás miatt beszorultunk a házunkba és a klubunkba. Képzeletbeli filmünk azt dolgozná fel, hogy mi történne, ha egy nagy vihar és villámlás miatt hosszú időre megszűnne az elektromos áramellátás. Vajon az emberek a különféle helyzetekben, körülmények között hogyan élnék meg mindezt? A legtöbben persze negatívan, mert annyira kötődünk az elektromágneses energiához. A kisebbség véleménye szerint viszont arra lenne jó mindez, hogy rádöbbenjünk a természet hatalmára és működésére, meg arra hogy civilizációk nőttek fel elektromos energia nélkül, mégis volt fejlődés. Nem beszélve arról, hogy az elektromos áram hiányában esténként jobban figyelnénk a tücsökciripelésre, reggel pedig a madarak fényt köszöntő énekére.

Az ebédet követően a szélenergiáról beszélgettünk: milyen lehetőségeink vannak arra, hogy szélerőművekkel, szélkerekekkel áramot termeljünk még olyan helyen is, ahol nincs kiépített vezeték? Ha nem lenne szél, a hang sem terjedne. Nem hallanánk meg egymás beszédét, énekét sem, a fák, a tavak, tengerek, felhők mozdulatlanok lennének, nem lenne megfelelő energiaáramlás, és megállna a mindennapi életünk. A levegő mozgása nélkül a gépeink és technikáink sem sokat érnének. Kikapcsolódásképpen íjászversenyt hirdettünk.

A csütörtöki délutánunk vendége Pataki Antal volt, aki ugyan akvarista kisállat-kereskedő, de emellett a természetvédelem, környezetvédelem szakértője is. Most viszont az úgynevezett Szerves Társadalomról beszélgettünk a tűzrakóhelyünk körül. Olyan világról, amely az elődeink hagyományain, szokásain alapul, és a természettel való harmonikus együttélésükön. Megállapítottuk, hogy mi vagyunk az a generáció, akiknek szembe kell nézni olyan problémákkal, mint a Föld környezeti állapotának egyre rosszabbá válása, és az emberek közti társadalmi egyenlőtlenségek felerősödése. Mert egy szerves, szervezett társadalomban minden ember fontos, hiszen egyike nélkül sem egész. Mindenki tud, ismer valamit, amit más nem, és jártas olyan dolgokban, amiben más nem.

Július 15. péntek – ötödik nap

A délelőttöt egy öko-totó megfejtésével töltöttük, amit a rendező könyvtár a környezetvédelmi világnapra készített, majd megbeszéltük a helyes válaszokat, hiszen nem a verseny volt a fontos, hanem az, hogy tanuljunk. Ezt követően a földenergiáról beszélgettünk. A Kárpát-medencében rendkívüli lehetőség van geotermikus energiákat használni. Persze ez még a jövő zenéje, de egyre több újonnan felépített háznál alkalmazzák ezt. Beszéltünk még a könyvtár öko-szemléletéről, lapozgattuk az intézmény által a táborba hozott könyveket. Szóba került a szelektív hulladékgyűjtés fontossága is. Megpróbáltunk ötletelni arról, hogy a különféle műanyag és fém palackokból milyen játékokat lehetne egyszerűen készíteni. Például a műanyag kupakokkal lehet malom és amőba játékot, gombfocit játszani, a befőttes üveg tetejéből memória játékot, az üdítős, sörös flakonokból célba dobót készíteni.

Délután a Bajnai Zöld Tündérek láttak vendégül bennünket. Szilvi és két fiatal tündér segítségével felkapaszkodtunk az Őrhegyre, ahonnan csodálatos kiállítás nyílt a Gerecsére, de még a Pilisig is elláttunk. A hegy csúcsán egy hatalmas fakereszt emlékeztet a Sándor Móric-család vallásos elkötelezettségére. Szilvi és lányai megkínáltak bennünket házilag készített kaláccsal, frissen befőzött barack- és fekete ribizli lekvárral meg a kertjükben termett gyümölcsökkel. Végre leforgathattuk a hegy csúcsán az öko-klipünket. A klip arról szólt, hogy egy fiatal eldob az erdőben egy műanyag palackot, és a többiek figyelmeztetik arra, hogy az lesz, amit tesz. Lehet, hogy kissé nyers a mondanivaló, de nagyon is figyelemfelkeltő. Visszatérve a táborba közösségfejlesztő, közösségerősítő játékokat játszottunk.

Még mielőtt leszállt volna az est a klubunkban, nagy érdeklődéssel hallgattuk Nagy Ádám prezentációját a média torzító, erőszakos és mérték nélküli fogyasztásra ösztönző hatásáról.

Este a tábortűznél egyenként értékeltük azt, hogy milyen új ismeretekre, értékekre tettünk szert, a tábor alatt, és kinek mi volt a legnagyobb élménye. Igazán jó baráti közösség jött össze.

Július 16. szombat délig – hatodik nap

Az ébredést követően összepakoltunk, rendet raktunk, kitakarítottunk magunk mögött, mert már-már hagyomány az öko-táborban, hogy mindent úgy hagyjunk magunk mögött, ahogy kaptunk.

És, hogy miért a Csupazöld és Csupaszív Bajna címet adtunk a beszámolónknak? Talán azért, mert ez fejezi ki azt a szeretetteljes fogadtatást és emberhez méltó környezetet, amit kaptunk és megtapasztaltunk itt. Köszönjük ezt a csodálatos lehetőséget és az élményeket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük